| MEGNEVEZÉS: |
Az egykori Hableány Étterem kerámia faliképe, 1965 (Badacsonytomaj) |
| KOR: |
1965 |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
kerámia |
| TECHNIKA: |
mázas, égetett |
| MÉRET: |
egyéb méret(ek): terület: 18 négyzetméter |
| LEÍRÁS: |
Nyilvánosan is megtekinthető őrzési helye: 8261 Badacsonytomaj, Park utca 26., Kishableány étterem homlokzata.
252 darab, nagyméretű, téglány alakú, magastüzű, színes mázas lapból álló falkép. Fekete háttér előtt balra halak és a hableány, fent, középen a nap, jobbra kecske és szőlőfürt ábrázolása. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A badacsonytomaji egykori Hableány étterem külső falát díszítő kerámia kép védési eljárását közgyűjteményi javaslatra indította meg a műtárgyfelügyeleti hatóság 2018. januárjában. A hely jelentőségét már a vendéglátás történeti tények is megerősítik: az egykori Hableány étterem már 1884-ben működött a badacsonyi vasútállomás közelében, egyben a helyi társasági és irodalmi élet középpontjaként funkcionált. Rendszeresen adott helyet irodalmi gyűléseknek, valamint a Balaton Társaság és a Balaton Egyesület üléseinek. Az együttest étterem és szálloda kettőse alkotta. A Hableány szálló, mely nevét egy ideig a vasútállomásnak is kölcsönözte, nagy népszerűségnek örvendett a turisták és diákcsoportok körében. Az 1920-as, 1930-as évekbeli, prosperáló időszak (egyesületi ülések, helyi borversenyek) után, az 1940-es években a Hableány étterem és szálloda állaga és szolgáltatásainak színvonala jelentősen leromlott, ezek a körülmények, valamint a modernizálás igénye indokolhatta az 1950-es évek végén az épületek bezárását és lebontását. 1958-ben az Országos Vendéglátó Vállalat kezdeményezte az átalakítást. Az új étterem, immár a szálláshely funkció nélkül, az eredeti helyszíntől kissé távolabb épült fel 1964-ben, Raáb Ferenc tervei szerint. Az 1960-as évek elején a vendéglátóhely üzemeltetője a Pestvidéki Vendéglátó Vállalat volt. Az étterem Balaton irányába néző homlokzatát Kumpost Éva (1934 –1994) kerámiaképe díszíti. A 18 négyzetméteres alkotás vidám cégértként köszönti a vendégeket, a mitologikus női alak, az őt körülvevő halak csoportja, valamint kecskefigura és szőlőtőke a balatoni bortermelő vidék legfontosabb jelképeit is megjelenítik. Kumpost Éva 1958-ban diplomázott az Iparművészeti Főiskola kerámia szakán, mesterei Borsos Miklós (1906 –1990) és Gádor István (1891 –1984) voltak. A kiváló plasztikai érzékkel rendelkező művész nagy ötletgazdagsággal formálta meg többszöri korongolással illetve kézi mintázással alakított, a folklór hagyományait is őrző térbeli figuráit, kisplasztikáit, valamint a kor igényeinek és szellemének megfelelő mázas kerámia-falképeit. Munkái játékosságot, nem egyszer humor, valamint az anyag, a szakma szeretetét sugározzák. A badacsonyi kerámia falkép a Kumpost Éva művészetével kapcsolatban mindannyiszor felmerülő humor és játékosság fogalmának szemléltetésére az egyik leg-grandiózusabb példa életművében. Korongolt figuráin, használati és dísztárgyain, továbbá faliképein egyaránt szívesen és nagy hozzáértéssel alkalmazta a különféle mázazási technikákat. Az 1960-as évektől rendszeresen szerepelt egyéni és csoportos tárlatokon. Munkásságáért 1973-ban Munkácsy Mihály-díjat kapott. Alkotásait közgyűjtemények (Iparművészet Múzeum Kerámia- és üveggyűjteménye, Budapest; Janus Pannonius Múzeum, Pécs) őrzik. Műveinek jelentős csoportját képezik falikerámiái. Az 1960-as-1970-es években igen kívánatos és támogatott volt az akkor épült, kialakított létesítmények homlokzatának, belső tereinek iparművészeti alkotásokkal – falitextillel, -kerámiával stb. – való gazdagítása; a kerámia térképező, felületalakító, képzőművészeti anyagként való megjelentetése elvárásként is megfogalmazódott, hiszen a kerámiacsempe és faliplasztika dekoratív, és üzenetközvetítő jellege az épületek falfelületein kiválóan érvényesül. Ebből fakadóan a kerámiaburkolatok gyakran a képzőművészeti jelleggel jelentek meg az akkor korszerű terekben, épülethomlokzatokon. Kumpost Éva Hableány éttermi kerámia-falképe is elválaszthatatlanul szervesül a Balaton régió korszakbeli murális műveinek sorába is (pl.: Gádor István (1891 – 1984) és Papp János István (1934 – 2004) a siófoki Hungária Szálló emeleti társalgóiba (1964), Simó Ágoston az egykori Siófok Étterembe (1964), Garányi József (1928 – 2015?) a balatonfüredi Lóczy Lajos Gimnázium (1963) és a Magyar Újságírók Országos Szövetségének balatonszéplaki üdülőjének homlokzatára (1965), a siófoki Európa Szállóba (1966), Majoros János (1928 – ) a balatonalmádi Pannónia Étterembe (1965) készült kerámia-falképei, illetve Simó József (1925 – 2011) az egykori Siófok Étteremben állt térelválasztó fala (1964).) Megjegyzendő, hogy a badacsonyi Hableány épületével Kumpost Éva kerámia-falképe mellett Borsos Miklós Hal című, az étterem terasza előtt álló szobra is egykor szoros szimbiózist alkotott, mára azonban sajnos csak a plasztika posztamensének egy darabja hirdeti az építészet és szobrászat harmóniájának itt megvalósult egykori, különleges szépségét. A jelentős történeti múlttal rendelkező balatoni (badacsonyi) vendéglátás fontos helyszínén megvalósult, kompozícióját tekintve annak fontos történeti forrását képező, a hatvanas évek építészetének az iparművészettel való harmonikus összhangját magas színvonalon képviselő, és a művész Kumpost Éva életműve szempontjából is meghatározó alkotása a kulturális örökségünk kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan iparművészeti emléke. |
|
|
|
|
|
