| MEGNEVEZÉS: |
A Fóti Gyermekváros területén található képzőművészeti alkotások (19 tétel) |
| KOR: |
20. század második fele |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
mészkő, agyag, samott, műmárvány |
| TECHNIKA: |
faragott, mázas, színezett |
| MÉRET: |
|
| LEÍRÁS: |
A védett tárgyegyüttes elemei (összesen 19 tétel):
1) Kovács Margit (Győr, 1902 – Budapest, 1976): Kerámia falikép, 1959 (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 327083);
2) Nagy Sándor (Buj, 1923 – ): Ülő női szobor (Szökőkút), 1962-1963 műtárgy-nyilvántartási azonosító: 327084);
3) Nagy Sándor (Buj, 1923 – ): Három fiú, 1964 (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 327085);
4) Ismeretlen: Életképek, 1959 (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 327086);
5) Z. (Zartler) Gács György (Budapest, 1914 – Budapest, 1978): Gyermekjátékok (20. század közepe) (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 327087);
6) Simó József (Székelyudvarhely, 1926 – Budapest, 1979): Királyfi, 1959 (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 327088);
7) Rákosi Zoltán (Sepsiszentgyörgy, 1910 – Budapest, 1971) (?): Benedek Elek meséi, 1959 (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 327089);
8) Szurcsik János (Hercegszántó, 1931 – ), Király Sándor (Szeged, 1932 – Budapest, 1998): Mese – falkép, 1959 (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 327090);
9) Simó József (Székelyudvarhely, 1926 – Budapest, 1979): Várkastély (Mesevár), 1963 (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 327091);
10) Simó József (Székelyudvarhely, 1926 – Budapest, 1979): A kiskakas gyémántfélkrajcárja, 1958 (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 327092);
11) Ismeretlen: Kacor király, 1959 (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 327093);
12) G. (Garányiné) Staindl Katalin (Budapest, 1928 – ): Mesevonat, 1962 (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 327094);
13) Ismeretlen: Toldi Miklós a farkasokkal (20. század közepe) (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 327096);
14) Garányi József (Budapest, 1928 – ): Kosarat cipelő nők, 1962 (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 327095);
15) Reich Károly (Balatonszemes, 1922 – Budapest, 1988): Állatkert, 1959 (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 327097);
16) Janáky Viktor (Békés, 1933 – Budapest, 1999): Kerámia borítású pillér, 1959 (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 327098);
17) Csohány Kálmán (Pásztó, 1925 – Budapest, 1980): Kerámiafal, 1959 (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 300476);
18) Ispánky (Ispánki) József (Budapest, 1906 – Budapest, 1992): Ápolónő gyermekkel, 1965 (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 327100);
19) R. (Rábai Györgyné) Kiss Lenke (Ciumeghiu, 1926 – Veszprém, 2000): Korsós leány, 1964 (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 327101). |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A Fóti Gyermekváros területén található képzőművészeti alkotások (19 db) című tárgyegyüttes védési eljárását a Műtárgyfelügyelet hivatali kezdeményezésre indította meg 2018 márciusában. A védés ügyében szakértőként az Iparművészeti Múzeum és a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria került bevonásra. A gyermekvárosok kialakulását az 1945 utáni gyermekvédelmi koncepcióváltás tette lehetővé. A gyermekvédelem vezetői meghirdették az állami intézményes nevelés programját. Ennek egyik legfontosabb állomása az első állami gyermekváros, Hajdúhadháza megalakulása volt 1946-ban. Az 1956-os forradalmat követően ennek igazgatója, dr. Ádám Zsigmond kezdeményezésére indult meg a mozgalom, mely végül a fóti Károlyi-kastély parkja mellett találta meg az alkalmas helyszínt, majd minisztériumi felügyelet mellett új országos intézményként 1957-ben alapították meg a Fóti Gyermekvárost az állami gondozásba kerülő gyermekek számára. (Az intézmény gyors fejlődését mutatja, hogy a 100 fős induló létszám öt év alatt megtízszereződött: 1963-ban már közel ezer fiatal élt itt.) A Gyermekváros alapítása a korszakban igazi sikertörténetnek számított: civilek, állami vállalatok és külföldi támogatók összefogásával és a korban egyedülállónak számító közösségi finanszírozással épült fel és kezdte meg működését a szociális intézmény. A Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alapja vállalta és koordinálta a képzőművészeti alkotások elhelyezésére vonatkozó igényeket, melyek az új óvodaépületekre, az egészségházra és az épületeket övező parkosított részekre vonatkoztak. Az óvodák és az egészségház falfelületeire tervezett murális alkotások kivitelezésének határideje az épületek átadása volt, ezért az első ütemben (1959) a megbízástól a kész alkotás szemléjéig csupán néhány hónap állt a művészek rendelkezésére. Ekkor készültek a IV., V., VII. sz. épületbe Rákosy Zoltán, Schey Ferenc és Imre István festőművészek freskói, a II., VI., VIII. számú épületbe Reich Károly, Sinka Mátyás és Würtz Ádám grafikusok farostra festett falképei, a III. és X. épületbe Kovács Margit és Simó József kerámiaképei, az I. épületbe Szurcsik János és Király Sándor, a IX. épületbe Z. Gács György műmárvány intarziája, az egészségházba Csohány Kálmán festett majolikacsempe kompozíciója, külső oszlopára Janáky Viktor mázas kerámiaburkolata, a pavilon belső terében és a bejárat külső falán Simó József Kiskakas gyémántfélkrajcárja (1958) és Mesevár (1963) című mázas kerámiaképei, Ismeretlen alkotó Kacor király történetét ábrázoló kerámiaképe, valamint Garányi Józsefné Staindl Katalin és Garányi József kerámia reliefjei (1962). A Munkaelosztó Bizottság igyekezett olyan művészeket kijelölni, akik véleményük szerint a legalkalmasabbak voltak a feladatra, ugyanakkor közel állt hozzájuk az intézmény missziója is. Jellemzően tehát olyan alkotókat kértek fel, akiknek munkásságában már korábban is hangsúlyos szerepet kapott a gyermeki fantáziavilág, a mesei motívum ábrázolása és több megbízást vállaltak gyermekekkel foglalkozó szociális és oktatási intézmények részére. Szintén az együtteshez tartoznak a park szobrai. A hatvanas évek első felében több szobor és szökőkút elhelyezése is szóba került. Az első ütemben megrendelt monumentális faliképekkel egyidőben állat- vagy mesefigurát ábrázoló plasztika készítésére szobrászművészeket jelöltek ki. A három-hatéves korosztályba tartozó gyermekek lelkivilágához témájában és megformálásában közel álló alkotások terveinek elkészítésére Bolgár Juditot, N. Gádor Magdát, Hajdu Sándort, R. Kiss Lenkét, V. Kincses Máriát, Kovács Ferencet, Mészáros Mihályt, Nyírő Gyulát, Stöckert Károlyt, Varga Miklóst kérték fel. Az Egészségház előkertjébe tervezett egészségvédelmi témájú körplasztika elkészítésére a Bizottság Mártsa Istvánt, a park három vízköpőjének megtervezésére Matei Aurélt, Németh Jánost és G. Staindl Katalint kívánták felkérni. A Fóti Gyermekvárosba készült műalkotások összességét az intézmény alapításának és missziójának tükrében kell értékelnünk. Sem korábban, sem később nem született egy szociális intézmény számára sem ilyen mennyiségű műalkotás, ennyi kiemelkedő művész részvételével. Az épületeket és a parkot díszítő műalkotások összetartozó együttese a magyar kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme, mert az 1950-es évek végén, illetve az 1960-as évek első felében készült művészeti alkotásai művészettörténeti és történeti szempontból is kiemelkedő, pótolhatatlan értéket képviselnek mind az egyéni művészi életpályákon belül, mind pedig a korszak murális, valamint képző- és iparművészeti emlékei között. Az egykori Fóti Gyermekváros műalkotásai kapcsán egy olyan, viszonylag épségben fennmaradt műegyüttesről beszélhetünk, mely egyedülálló, abban a tekintetben, hogy sem korábban, sem később nem született egy szociális intézmény számára sem ilyen mennyiségű és minőségű, összetartozó egységet képviselő műalkotás, ennyi kiemelkedő művész részvételével. Egyedülálló továbbá a műalkotásoknak a környezethez, a rendeltetéshez való kötődése, valamint a megrendelés körülményei is (nemzetközi összefogással, közösségi finanszírozással épült fel és kezdte működését). |
|
|
|
|
|
