| MEGNEVEZÉS: |
Dés mezőváros privilégiumait megerősítő oklevél. (Kelt: 1540. január 2.) |
| KOR: |
1540. január 2. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Nagyvárad (?) |
| ANYAG: |
pergamen |
| TECHNIKA: |
kézírás, tinta |
| MÉRET: |
magasság: 58.00 cm; szélesség: 74.00 cm |
| LEÍRÁS: |
Tartalma: megerősíti azokat a kiváltságleveleket, amelyeket korábban Dés város számára kiadtak, így I. (Hunyadi) Mátyás (Kolozsvár, 1443 – Bécs, 1490) király e tárgyban 1474-ben Bártfán kelt oklevelét, amelyben Dés város lakosai vámmentességet kaptak, valamint ennek 1475-ben Budán, 1491-ben Palotán és 1516-ban kelt megerősítéseit. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
Az oklevélről a műtárgyfelügyelet a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárától 2018. októberében kapott védési javaslatból értesült. A Levéltár védési szakvéleménye leírja az oklevél tartalmát, mely szerint az irat Szapolyai (Zápolya) János (Szepesvár, 1487 – Szászsebes, 1540) magyar király által kiadott oklevél, melyben a Dés város nevében eléje járuló Szíjártó (Zygyarto) Gergely bíró, Szilágyi (Zylagy) Bálint és Márton deák esküdtek kérésére átírja és megerősíti Dés mezőváros korábbi királyoktól kapott kiváltságait, kelt: Várad, 1540. január 2. A településen a középkorban sóbányászat folyt, a kiváltságok (vámkedvezmény, vásártartás, szabad királyi városi jogok) gyarapodtak, a désiek pedig időről időre megerősítették ezeket királyainkkal. Az uralkodó számára ekkoriban különösen is fontos volt a sóbányászat, mert a kamara bevételeinek jelentős hányada ebből származott. A védetté nyilvánított oklevél provenienciáját tekintve Dés város levéltárába tartozik. Dés városának levéltára ma a Kolozs Megyei Állami Levéltár őrizetében van. A bekerülésről, illetve az iratanyag sorsáról nem áll rendelkezésre hiteles információ. Csak az állapítható meg, hogy a levéltár iratanyaga a 19.-20. század folyamán szétszóródott. Miután felbomlott levéltár darabjáról van szó, melynek iratai részben Magyarországon, részben Romániában, levéltárban és magánkézben vannak, továbbá a közép- és kora újkori magyar várostörténet és sóbányászat, valamint sókereskedelem fontos dokumentumait foglalja magába, az kulturális örökségünk kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan forrásértékű emlékének tekintendő. |
|
|
|
|
|
