| MEGNEVEZÉS: |
A Lukácsfürdői "Malomtó" egy részének átboltozása. Budapest, 1929. május 3. |
| KOR: |
1929. május 3. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Budapest |
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
színezett |
| MÉRET: |
magasság: 35.00 cm; szélesség: 104.00 cm |
| LEÍRÁS: |
Kézzel rajzolt, színezett, kihajtható tervrajz dr. ifj. Mádai Lajos okleveles gépészmérnök aláírásával. Oldalnézet és hosszmetszet. Lépték 1:50.
A Belügyminisztérium 1892-ben bízta meg a Fővárost a Lukács-fürdőnél lévő Malom-tó átboltozásával, illetve betömésével, melyre vonatkozóan több terv is készült, ezeket a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében publikálták. A fürdő melletti tó beboltozását az 1890-es évek első felében végezték el. Az 1929-es évben folyó munkálatokra vonatkozóan nincs levéltári adat. Valószínű, hogy a tervrajzon szereplő név és dátum nem a szerzőségre, hanem a tulajdonosra utal. |
| JELZÉS: |
balra lent: "Budapest 1929 V/3.", jobbra lent: "Dr ifj Mádai Lajos" |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A tervrajz 2015. novemberében, budapesti antikvár árverési forgalomban került a Műtárgyfelügyelet látókörébe. Az eljárás során a védési javaslatot is jegyző Magyar Nemzeti Levéltár készített szakvéleményt. A budai Lukács-fürdő az egyik legrégibb magyarországi fürdő, melyet már az ókorban is ismertek és használtak. A gyógyvizet már a rómaiak is ismerték, a középkorból a 13. századtól folyamatos említések ismertek az ide települt ispotályról. A 13. században már az ún. Malom-tó név is megjelenik, tehát malomként is hasznosították a környék vizeit – a területet ebben az időben Felhévíznek, vagy Budafelhévíznek nevezték. A névben is tükröződik a hőforrások jelenléte, mint a környék legjellegzetesebb természeti adottsága. A felhévízi királyi malomnak, később császármalomnak nevezett épületről nevezhették el a tavat, mely a környékbeli vizek gátjai révén keletkezhetett. A malom kezdetben gabona-, a későbbi századok folyamán puskaporőrlő malomként működött. A tó be- és átboltozására a 19. század folyamán került sor. A Belügyminisztérium 1892-ben bízta meg a Fővárost a Lukács-fürdő átboltozásának, illetve betömésének eldöntésével, megoldásával. Erre vonatkozóan több terv is készült, amelyeket publikáltak A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében. A megvalósításra az 1890-es években került sor. Érdekes módon az átboltozás költségeire 142 000 forintot irányoztak elő, azonban a végösszeg 132 000 forint lett, tehát 10 000 forinttal kevesebbe került a tervezettnél. Budapest Főváros Levéltárában és a Kiscelli Múzeum Építészeti Gyűjteményében nincs forrás arra vonatkozóan, hogy 1929-ben a Malom-tónál munkálatokat folytattak volna. A terven szereplő személyről (Dr. ifj. Mádai Lajos) a következő tudható: 1881-ben született, okleveles gépészmérnök volt, és a Budapest, Fő u. 77. szám alatt lakott 1927-ben. Ebben az évben adta ki A Császárfürdő monográfiája című bölcsészdoktori értekezését, és ekkor vették fel a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletbe. Ezt követően számos tanulmánya jelent meg a gyógyvizekről, 1929-ben a Balneologischer und hydrologischer Wert der Hauptstadt Budapest. Ezek a művei a fürdők hidrológiájával, geológiájával, éghajlatával, valamint a vizek gyógyhatásával, illetve a fürdőkben alkalmazott gépészeti berendezésekkel foglalkoznak. 1928-tól a Földtani Társulat tagja, belépésekor már a Budapest II. ker., Margit krt. 54. szám alatt (tehát a Lukács-fürdő közelében) lakott. A Lukácsfürdő Malom-tavánál végzett már méréseket, melyeket 1930-ban publikálta az Internationale Mineralquellen-Zeitung különnyomatában (Sonderausdruck Nr. 1., Berlin, Wien), „Hydrologische Studien am Mühlteich des St. Lukasbades in Budapest” címen. Tanulmányának lényegét az Akadémiai Értesítő 1935. évfolyamában összegzi Vendl Aladár, mely szerint: „Már 1819-ben észlelték a Malomtó lecsapolásakor, hogy a tó vize összefügg a Lukács- és a Császárfürdővel és hogy a tóba két érből fakad a melegvíz. Szerző is lényegében ezt észlelte, de egyúttal rámutat arra, hogy a karsztvízszintje magasan van, s a kétféle víz keveredése folytán lesz a víz hőmérséklete 24-31 Celsius fok. A vízhozamot is megmérte, s eredménye közel van az 1859-ben és az 1869-ben megállapított adatokhoz.” Ifj. dr. Mádai Lajos 1936. június 7-én hunyt el. Arra vonatkozóan nem ismert adat, hogy Mádai építészeti tervező munkát is folytatott volna, ezért a kézenfekvő feltevés sem igazolható: a tervlapon megjelenő aláírása nem feltétlenül a tervek készítőjét azonosítja. Valószínűbb, hogy a lap tulajdonosaként, vagy egy korábbi tervrajz másolójaként tűntette fel magát. Mivel a Malom-tó és a környezete a 20. században több átalakításon esett át, ezért a terv – akár megvalósult, akár csak egy lehetséges alternatívát felmutató dokumentum – mindenképp egy egyedi dokumentuma a környék átalakításának. A terv tehát Budapest hely- és építészettörténetének, és a város balneológiájának egyedülálló, más forrásból nem megismerhető levéltári irata. |
|
|
|
|
|
