| MEGNEVEZÉS: |
Páduai Szent Antal, 1780 körül |
| KOR: |
1780 körül |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
vászon |
| TECHNIKA: |
olaj |
| MÉRET: |
magasság: 310.00 cm; szélesség: 185.00 cm |
| LEÍRÁS: |
A kompozíció közepén hosszú, barna csuhát viselő szent, jobb karján piros könyvet és a gyermek Jézust tartja, bal kezében egy szál liliomot. A képtér bal oldalán asztal látható, rajta könyvek és egy váza virágokkal. A szent alakja fölött, kezében virágkoszorút tartó, szárnyas nőalak felhőn lebeg. A főalak jobb oldalán két puttófej látható, jobbra lent két másik puttó ül, a jobb szélső piros lepelben, kezében könyvet tart. |
| JELZÉS: |
balra lent: „F: Falconer pinxs: Budensis.” |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A festmény 2018. májusában kiviteli engedélyezés során került a Műrtárgyfelügyelet látókörébe, a Szabadkai Városi Múzeumban és az eszéki Szépművészeti Múzeumban (Muzej likovnih umjetnosti) 2018 folyamán megrendezett Falkoner Ferenc – budai barokk festő. Egy elfeledett budai festődinasztia tagjának frissen restaurált képei című vándorkiállításra szánt kölcsöntárgyként. A mű a dunaföldvári egykori ferences Szent Anna-templom 1780 körül felállított mellékoltárképe volt. Az evangéliumi oldal második mellékoltárát Padovai Szent Antal tiszteletére emelték, de az oltárképet a 20. század elején eltávolították az oltárról, és az oratóriumi folyosóra helyezték át. Festője, Falkoner Xavér Ferenc, a budai Falkoner festő-dinasztia harmadik generációjának tagja, aki festői képzését családi műhelyükben, illetve 1756-tól a bécsi Képzőművészeti Akadémián nyerte. 1761-től lett budai polgár. Számos budai megrendelésnek tett eleget, a budai Szent Katalin-templomban oltárképet, a helyőrségi templom mennyezetére és a karmelita kolostor lépcsőházába freskókat festett; e művei elpusztultak. Meglévő késői freskóműve a budakeszi plébániatemplom szentélymennyezetének látszatkupola-képe az 1784 utáni évekből. Az utóbbi években a kutatás számos új művel gyarapította a festő életművét, melyek közül több szignált vagy adattal igazolt, illetve stíluskritika alapján neki tulajdonított. Ismertté váltak (a mai) horvátországi (Nekcse: 1774, Bród: 1770 körül, Eszék: 1774, Sarengrad: 1774) és vajdasági (Bács: 1774, Futak: 1776) ferences templomokba, valamint a szegedi felső-városi minorita (1767 között) és a bajai ferences templomba és kolostorba (1776-1780 között) készített refektóriumi és oltárképei. Ebből vált világossá, hogy a budai székhelyű kapisztránus ferences rendtartomány, amelyhez a fenti települések is tartoztak, Falkoner rendszeres megrendelője volt. Falkoner Xavér Ferenc festészete, kiváltképpen jó színvonalon készült, világos tónusú oltárképei – köztük ez a kép is – a bécsi akadémiai képzés hatását, azon belül is festő-tanára, Michael Angelo Unterberger (Cavalese, 1695 – Bécs, 1758) művészetét közvetíti a 18. század második felében Pest-Budára. Ezért a magyarországi késő barokk egyházi művészetben betöltött szerepe, helytörténeti jelentősége és a műemlék épülethez fűződő kapcsolata miatt kulturális örökségünk kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan emléke. |
|
|
|
|
|
