| MEGNEVEZÉS: |
II. Rákóczi György erdélyi fejedelem által kiadott erdélyi nemesség- és címeradományozó oklevél sarkadi Balogh János és családja részére. (Kelt: Gyulafehérvár, 1656. november 8.) |
| KOR: |
1656. november 8. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Gyulafehérvár |
| ANYAG: |
pergamen |
| TECHNIKA: |
tinta, kézírás |
| MÉRET: |
magasság: 38.00 cm; szélesség: 63.00 cm |
| LEÍRÁS: |
Címerfestmény és függőpecsét nélkül, címerleírással. A fejedelem aláírásával és Mikes Mihály erdélyi kancellár ellenjegyzésével. A plica jobb oldalán lévő kihirdetési záradék szerint 1657. december 4-én, Bihar vármegye közgyűlésén hirdette ki ellentmondás nélkül Edelényi Mihály bihari hites jegyző.
Tartalma: Rákóczi György erdélyi fejedelem, mivel a vele szövetséges Moldva és Havasalföld segítségével országát nagyszámú ellenségei támadásától dicsőségesen védelmezi, a háborúban pedig a nemesek adják az erejét, sarkadi Balogh János várbeli katonának, aki a törökök által elfoglalt pécsi tartományból (Baranya megyéből) nemrégiben Sarkadra érkezett és ott zsoldoskatonai szolgálatot vállalt, valamint általa feleségének, Nagy Annának és gyermekeiknek, Jánosnak, Mihálynak, Erzsébetnek és Zsuzsannának erdélyi nemességet és címert adományoz. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
2015 nyarán a Magyar Nemzeti Levéltár javasolta a látókörébe került irat védetté nyilvánítását. A címereslevél 1656. november 8-án Gyulafehérvárt keletkezett, a korszak erdélyi fejedelmi címeres leveleinek többségéhez hasonlóan egyszerű, szinte teljesen dísztelen, lap alakban, függőpecséttel megerősítve, természetesen latin nyelven kiadott adománylevél. A fejedelmi címsort és az adományosok neveit arannyal emelték ki, fejedelmi függőpecsétjéből csak a piros-fehér-zöld zsinór maradt meg. Címerfestménnyel nem látták el az oklevelet, vélhetően azért, mert az adományos szűkös anyagi helyzete miatt nem tudta megfizetni, így az adományozott címerről csak a szövegben található leírásból értesülünk. Az adománylevelet aláírásával is megerősítette II. Rákóczi György fejedelem, Mikes Mihály erdélyi kancellár pedig ellenjegyezte. A szakirodalom nem sokat árul el a sarkadi Balogh családról, így Kempelen Béla is csak említést tesz róla. Egy másik, közel száz évvel ezelőtt megjelent, a sarkadi vár történetéről írt tanulmány ugyan megemlíti ezt az adományt is, igaz, Zsuzsanna helyett Johannának írja a negyedik gyermeket, és a nemesítés feltételeként említi a Pécsről Sarkadra való költözést, amelyre fenti oklevélben nincs utalás. Az adománylevél hitelességét alátámasztja, hogy az teljes szövegével szerepel a fejedelemségkori erdélyi Királyi Könyvekben. Az eredeti címereslevelek, mint a magyar történelem egyik legfontosabb, forrásértékű, jogbiztosító iratcsoportja a Magyar Nemzeti Múzeum egykori Levéltári Osztályának egyik legkorábbi (1886-ban kialakított) gyűjteményét képezték, a címereslevelek gyűjtését a Magyar Nemzeti Levéltár nem csak folytatta, hanem már megalakulása (1875) óta maga is folyamatosan végezte. Az intézmény jelenlegi gyűjtőköri szabályzata értelmében továbbra is kiemelten kezel minden látókörébe került címeres adománylevelet, tekintve, hogy a címereslevelek egyedi, megismételhetetlen műalkotások is, melyek komoly köz-, társadalom-, művelődés-, had-, művészet- és egyéb történeti jelentőséggel is bírnak, ezen iratok Magyarország kulturális kincsei közé tartoznak és így a tudományos kutatás számára is fontos, hogy hozzáférhetőek legyenek. A magántulajdonban előkerülő armálisok védési eljárás alá vonása – kiemelkedő jelentőségük és egyszeri voltuk, pótolhatatlanságuk miatt a jogszabály és az eljárási gyakorlat szerint is – minden esetben indokolt, jelen irat betekintést enged a 17. századi erdélyi fejedelemség nemesség- és címeradományozási gyakorlatába, és egyúttal a család- és társadalomtörténet forrásértékű levéltári dokumentuma. |
|
|
|
|
|
