| MEGNEVEZÉS: |
Kossuth Lajos autográf, aláírt levele Kossalko János királyi ügyészhez. (Kelt: Pest, 1847. április 25.) |
| KOR: |
1847. április 25. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Pest |
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
kézírás, tinta |
| MÉRET: |
terjedelem: 2.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
Tartalma: a levél írója a nyomozó hatóságot képviselő Kossalkó János (Görgő, 1813 – Budapest, 1889) királyi ügyésznek válaszol. A Táncsics (Stancsics) Mihály (Ácsteszér, 1799 – Budapest, 1884) ellen folytatott perben az ügyész Stancsics vallomása alapján kereste meg Kossuthot. Stancsics azt állította, hogy egy kéziratát elküldte Kossuthnak, mely mellett egyéb jegyzetek is lehettek. Kossuth szerint ő maga a kéziratot olvasatlanul visszaküldte Stancsicsnak („akárki haszontalan elmefuttatásait olvasgatni sem időm, sem kedvem nem lévén”), s így azt sem tudja megmondani, hogy az említett kézirat mellett voltak-e jegyzetek, s azok mire vonatkoztak. Kossuth ugyan beleolvasott a kéziratba, de „annak mindjárt első soraiban oly dolgokat láttam, melyek miatt lehetetlen volt az egész kéziratot boszonkodó nehezteléssel el nem dobnom…”. Stancsics a levélben arra kérte Kossuthot, hogy „adnám által bírálat, és ha elfogadtatnék, kiadás végett kéziratát az ellenzéki conferentiának”; de a kéziratnak „mindjárt kezdetén engem minden további olvasástól visszariasztó sorokat találván, az egészt félretettem, s más- vagy harmadnapon neki visszaküldöttem.” Ha a Stancsics által a vallomásában említett jegyzetek nem voltak az eredeti kézirat mellett, „úgy bizonyosan azon levelek sorsára jutott, melyeket, mint szükségteleneket, nehogy íróasztalom haszontalan irományokkal szerfelett elhalmoztassék, szobámban földre szoktam dobni, miszerint kisepertessenek.” |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
Kossuth Lajos autográf, aláírt levele Kossalko János királyi ügyészhez. (Kelt: Pest, 1847. április 25.) című levéltári irat 2015 decemberében rendezett budapesti árverésen bukkant fel. Kossuth Lajos 1847. április 25-én kelt levelében tájékoztatja a királyi ügyészt, Kossalko Jánost, hogy a Sztancsics (Táncsics Mihály) kihallgatása közben említett tényt – miszerint tőle egy kéziratot kapott – megerősíti, azonban „annak mindjárt első soraiban olly (sic) durva dolgokat láttam, mellyek (sic) miatt lehetetlen volt az egész kéziratot boszankodó (sic) nehezteléssel el nem dobnom.” A konkrét kérdésre, hogy mi történt a kézirathoz mellékelt jegyzetekkel nem tud válaszolni, mert azt vagy visszaküldte a kézirattal együtt, vagy kidobták, mivel iratai közt nincs meg. Saját bevallása szerint ez az egyetlen levél, melyet Táncsicstól kapott. Ebből a levélből nem derül ki, de Táncsics Életpályám című emlékiratában megemlíti, hogy 1846-ban Népkönyv című munkájának kinyomtatása érdekében Balatonfüreden Zichy Ottó gróf ajánlására felkereste Deák Ferencet azzal, hogy ha jónak látja, terjessze a művet az ellenzéki konferencia elé pártolás végett. Deák nem volt hajlandó ezt megtenni, mivel szerinte miatta be fogják Táncsicsot börtönözni. Ez alapján feltételezhető, hogy az ebben a levélben emlegetett kézirat a Népkönyv lehetett. Kossuth a levélben láthatólag igyekszik mindenfajta kapcsolatot letagadni Táncsiccsal, aki az Életpályám-ban azt írja, hogy 1847-ben Kossuth magához hivatta és figyelmeztette, hogy le fogják tartóztatni. A királyi ügyész, Kossalkó János kísérte Táncsicsot Budára 1847-ben. Ő maga az 1849-es megtorlások alatt is ügyészként tevékenykedett. Jókai Mór visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy neki köszönhető a magyar írók megmentése, mivel Hegyessy Péter királyi ügyész többek között a következő írók felelősségre vonását és kivégzését javasolta előterjesztésében: Vörösmarty, Petőfi, Arany, Vajda, Szász Károly, Tompa, Jókai, Bajza, Kemény. Kossalkó előterjesztése mentette meg őket a halálbüntetéstől. Kossuth magatartása a levélben egyértelműen azt tükrözi, hogy tisztában volt vele, milyen súlyos következményekkel járna személyére és az ellenzékre nézve, ha neve összefüggésbe kerülne a Táncsics által a cenzúra engedélye nélkül kiadott művel, illetve annak írójával. Természetesen nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy Kossuth valóban nem szimpatizált Táncsics eszméivel, sőt a forradalom alatt, 1848 májusában Táncsics által szerkesztett Munkások újsága című lapját 1848 végén betiltották. Megállapítható tehát, hogy a levél a magyar reformkori cenzúra-, jog- és sajtótörténet egyik legfontosabb, máig emblematikus perének hiánypótló, ismeretlen, illetve más forrásból megismerhetetlen egyedi dokumentuma, ritka és pótolhatatlan levéltári forrása. |
|
|
|
|
|
