| MEGNEVEZÉS: |
Gróf Apponyi Albert gépelt, aláírt levele Huszár Károly miniszterelnök részére "Nagyméltóságú Miniszterelnök Úr" megszólítással. (Kelt: Neuilly, 1920. március 8.) |
| KOR: |
1920. március 8. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Neuilly |
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
gépelt, kézírás, tinta |
| MÉRET: |
magasság: 36.00 cm; szélesség: 22.50 cm; terjedelem: 4.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
Tartalma: a fehérterrorról tudósító külföldi sajtóértesülésekre hivatkozva a magyarországi helyzet konszolidációját sürgeti, mert a "törvénytelen cselekmények", "országunk színvonalának süllyedése" és "az abból joggal folyó ártalmas megítélés" a békeküldöttség működését is veszélyezteti. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A 2018 júniusában budapesti árverésen felbukkant levélre a gyűjtőkörileg illetékes országos közgyűjtemény, a Magyar Nemzeti Levéltár tett védési javaslatot. Apponyi Albertnek (Bécs, 1846 – Genf, 1933), a békeküldöttség elnökének Neuilly-ben, 1920. március 8-án kelt, „Nagyméltóságú Miniszterelnök Úr” megszólítással Huszár Károly (Nußdorf am Attersee, 1882 - Budapest, 1941) miniszterelnöknek címzett gépelt, aláírt levele 4 p. terjedelmű, iktatószám nélküli, tehát magániratnak tekinthető. Ebben a fehérterrorról tudósító sajtóértesülésekre hivatkozva Apponyi a magyarországi helyzet konszolidációját sürgeti, mert a „törvénytelen cselekmények”, „országunk színvonalának süllyedése” és „az abból joggal folyó ártalmas megítélés a békedelegáció működését is veszélyeztetik”. A levél megírásának, elküldésének körülményeiről a békedelegáció két naplóíró tagja, Wettstein János (Budapest, 1887 – Locarno, 1972) követségi tanácsos, illetve Csáky István (Segesvár, 1894 – Budapest, 1941), Apponyi személyi titkára is említést tett leírásában, amit néhány nappal később Wettstein maga közvetített a külügyminiszter útján a miniszterelnöknek. A képviselőtestületben nagy visszhangot keltett a levél. Szövege nemcsak az újságokban, de a nemzetgyűlési naplóban is megjelent. Mindezek ellenére az eredeti dokumentum eddig ismeretlen volt. A magyar delegáció – amint azt a levél is említi – többek között az utódállamok lejáratásával, hiteltelenítésével próbálta javítani saját pozícióit, s ennek jegyében több jegyzéket is benyújtott a békekonferenciához, amelyben a megszálló csapatok és hatóságok magyarellenes visszaéléseit, atrocitásait tárgyalta. Ezeknek a súlyát nagyban csökkentették a francia és brit sajtóban megjelent, a magyarországi erőszakos cselekményekről szóló hírek. Ez pedig már csak azért is veszélyesnek tűnt, mert éppen ezekben a napokban zajlott a magyar békefeltételek utolsó alapos tárgyalása, amikor az Apponyi és a magyar delegáció által január-februárban a konferencia elé terjesztett ellenjavaslatokat (pl. népszavazások megrendezése az elcsatolásra szánt területeken) vitatták meg a győztes hatalmak vezetői. Az irat, amely a Nemzetgyűlésben és a korabeli sajtóban is nagy visszhangot kapott, és az eddigiekben csak átiratokból volt ismert, Magyarország 20. századi történelmének kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan levéltári forrása. |
|
|
|
|
|
