| MEGNEVEZÉS: |
Horthy Miklós levele Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök részére "Kedves dr. Simonyi Semadam!" megszólítással. (Kelt: Budapest, 1920. május 28.) |
| KOR: |
1920. május 28. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Budapest |
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
kézírás, tinta |
| MÉRET: |
magasság: 28.00 cm; szélesség: 22.00 cm; terjedelem: 2.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
Hozzá tartozik: "Nagyméltóságú Simonyi-Semadam Sándor úrnak / magyar királyi miniszterelnök / Budapest" címzésű boríték. Jobb felső sarkában kézírással: "273/920 K. J."
Tartalma: Thomas Hohler budapesti brit és Maurice Fouchet budapesti francia főmegbízott kérésére, azokkal egyetértésben arra kéri Simonyi-Semadamot, hogy Teleki Pál vállalása ellenére ne a külügyminisztert jelöljék ki a békediktátum egyik aláírójának: "habár a külügyminiszter előttem is kifejezést adott abbéli elhatározásának, hogy a szerződést ő aláírja és aggályaimat eloszlatni igyekezett, ehhez a jelzett okokból még sem járulhatok hozzá". Egyéb szempontokat is felsorol, és kéri, hogy mindezekre tekintettel más minisztert jelöljenek a békeszerződés aláírására. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A 2018 májusában budapesti árverésen felbukkant levélre a gyűjtőkörileg illetékes országos közgyűjtemény, a szakvéleményt is készítő Magyar Nemzeti Levéltár tett védési javaslatot. Horthy Miklós levele Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök részére "Kedves dr. Simonyi Semadam!" megszólítással. (Kelt: Budapest, 1920. május 28.) címen nyilvántartásba vett irat iktatószám nélküli magániratnak tekinthető, mely a trianoni béke aláíróinak elhúzódó kijelölése ügyében – Thomas Hohler (1871 – 1946) budapesti brit és Maurice Fouchet (1873 – 1924) budapesti francia főmegbízott kérésére, azokkal egyetértésben – született. A kormányzó arra kéri Simonyi-Semadamot, hogy Teleki Pál vállalása ellenére ne a külügyminisztert jelöljék ki a békediktátum egyik aláírójának, „habár a külügyminiszter előttem is kifejezést adott abbéli elhatározásának, hogy a szerződést ő aláírja és aggályaimat eloszlatni igyekezett, ehhez a jelzett akokból (sic!) mégsem járulhatok hozzá”. Bár Teleki személyéről az előző napi minisztertanácsi ülés határozott, ez mégis ellenállásba ütközött a Horthy-levélben is jelzett okok miatt, amik a következők voltak. Egyfelől Teleki az aláírás után le akart mondani, ám a folyamatban lévő francia-magyar tárgyalásokra tekintettel Horthy nem kívánta a franciabarátként számon tartott külügyminiszter távozását. Továbbá Teleki – a kormánytagok közül egyedüliként – tagja volt a május 19-én lemondott békedelegációnak. Végül tiltakozást váltott ki, hogy egy erdélyi származású politikus írja alá a békeszerződést. A tiltakozások hatására a minisztertanács május 28-án újratárgyalta az aláírók ügyét, de csak május 31-én történt végleges megállapodás. A békekonferencia ragaszkodott hozzá, hogy a szerződést magyar részről két miniszter írja alá, ezért a kormány saját tagjai közül akart két személyt kijelölni. Drasche-Lázár Alfréd (1875 – 1949) rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter önként jelentkezett, mellé már csak egy a kormánytag minisztert kellett találni. Ez nem volt könnyű dolog, mert az 1920. május elején Budapest házfalain megjelenő plakátokon előre megátkozták az aláírókat, így aki erre a feladatra vállalkozott, annak súlyos népszerűségvesztéssel, esetleg a karrierje feladásával kellett számolnia. Az irat, amely eddig ismeretlen volt a történelemtudomány előtt, nyomtatásban nem jelent meg, rá való hivatkozás nem ismert, ezért forrásértékénél fogva Magyarország 20. századi történelmének, a Trianoni Békeszerződés körüli eseményeknek kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan levéltári dokumentuma. |
|
|
|
|
|
