| MEGNEVEZÉS: |
II. Rákóczi Ferenc (Borsi, 1676-Rodostó, 1735) erdélyi fejedelem saját kezű aláírásával ellátott, magyar nyelvű levele Ugocsa vármegyének a "bújdosók" élelmezése ügyében. Kelt: Sárospatak, 1709. július 21. |
| KOR: |
1709. július 21. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Sárospatak |
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
kézírás |
| MÉRET: |
|
| LEÍRÁS: |
A fejedelem utasítja a vármegyét, hogy „Erdélyből ki bujdosott hívei” és „egyéb exulansok” számára a nevezetes, 1708 őszi országgyűlésen meghatározott ellátást biztosítsa. Mivel május eleje óta csak a szokásos nyári katonai élelmezést kapták, elrendeli, hogy a fejadagot pótlólag egészítsék ki húsz font húsra és fél köböl kenyérgabonára. Papíroklevél, a papírfelzetes viaszpecsét nyomával. A címzést tartalmazó levélen javított sérüléssel, a szöveget nem érintő hiánnyal. A levelet az oklevélről levágták. A fejedelem mellett Aszalay Ferenc kancelláriai titkár aláírásával. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A II. Rákóczi Ferenc (Borsi, 1676 – Rodostó, 1738) erdélyi fejedelem saját kezű aláírásával ellátott, magyar nyelvű levele Ugocsa vármegyének a „bujdosók” élelmezése ügyében (Kelt: Sárospatak, 1709. július 21.) címen nyilvántartott oklevélre a gyűjtőkörileg illetékes országos közgyűjtemény, a Magyar Nemzeti Levéltár tett védési javaslatot, budapesti antikvár aukción, 2018 novemberében történt felbukkanása alkalmával. Az irat típusa missilis, azaz levél, ezen belül a hivatalos levél kategóriájába tartozik. Ennek kétségtelen bizonyítéka a levélíró személye, a címzettnek szóló üzenet tartalma, továbbá az a körülmény, hogy a fejedelem titkára, Aszalay Ferenc (Miskolc, 1674 – Miskolc, 1729) is ellenjegyezte. A levél külsőségeiben és stilisztikai formaságaiban még a 17. századi sztereotípiákat követi. A levélben Rákóczi fejedelem utasításba adja Ugocsa vármegyének, hogy az „Erdélyből kibujdosott híveinek” és „egyéb exulansok” számára az 1708. évi sárospataki országgyűlésen megszavazott élelmiszer-ellátmányt biztosítsák. Kéri a fejadagok húsz font húsra és fél köböl kenyérgabonára történő kiegészítését, mert május eleje óta csupán a szokásos katonai élelmezést kapják. II. Rákóczi Ferenc az ismeretlenség homályából kiemelkedő, a 16. században nagy vagyont szerző és bravúros karriert befutó, a 17. századra pedig Erdély legbefolyásosabb családjává váló família sarja. Születésekor már négy felmenője volt erdélyi fejedelem. A nemzetét, családját és személyét ért sérelmek és sorozatos tragédiák mintegy predesztinálták, hogy 1703-ban a nemesi-rendi elégedetlenség miatt összeszövetkezett magyar és erdélyi rendek élére álljon, hogy hazáját „az idegen járom alól” felszabadítsa. A rendek 1705-ben vezérlő fejedelmükké választották, megteremtve ezzel a független magyar államiság alapjait. Szervezőtevékenysége és kitűnő szellemi kvalitású tanácsnokai – Bercsényi Miklós (Temetvény, 1665 – Rodostó, 1725), Radvánszky János (Batizfalva, 1666 – Radvány, 1738), Ráday Pál (Losonc, 1677 – Pécel, 1733), Sennyey István (17. sz. közepe – 1725 k.), Vay Ádám (Vaja, 1657 – Danzig, 1719) – munkája révén államában ütőképes haderő, hatékonyan funkcionáló közigazgatási, gazdasági és igazságszolgáltatási apparátus működött. A szóban forgó levél is egy szervezési akcióból kifolyólag keletkezett, mivel meg kellett oldani az „exulansok” élelmezési problémáját. Ez egy kb. tízezer fős tömeg ellátását jelentette, akik Rákóczi feltétlen hívei, támogatói voltak, akik hazájukat elhagyni kényszerültek. A hadrafoghatóakat besorozták, a harcképtelen családtagokat (idősek, gyermekek, nők) lakhatásáról és ellátásáról humánus módon igyekeztek gondoskodni. A családokat elosztották Bereg, Máramaros, Szabolcs, Szatmár és Ugocsa vármegyék között, s mindegyik család a neki kijelölt helyre kvártélyozhatott be. Az 1709-es esztendőben a Habsburgok számára kedvezően változtak meg a nemzetközi erőviszonyok, így Rákóczi nem számíthatott a francia segítségre. A kuruc főseregek sorra vesztették el a döntő fontosságú csatákat, melyek következtében elindult a katonai demoralizáció (Pekry Lőrinc (? – Homonna, 1709) intrikái, Ocskay László (Ocskó, 1680 – Érsekújvár, 1710), Bezerédy Imre (Vámoscsalád, 1679 – Sárospatak, 1708) árulása). Tombolt a pestis is. A tanácsadók azt tanácsolták a fejedelemnek, hogy a harcoló seregek felszerelésére és élelmezésére fordítson minden forintot az exulánsok helyett. Rákóczi végül az exulánsok érdekében tett lépéseket. A levél címzettje, Ugocsa vármegye az ország legkisebb vármegyéje volt, mely az 1606-os bécsi béke döntése értelmében a mindenkori erdélyi fejedelem birtoka lett másik hat felső-magyarországi vármegyével együtt. Ezért Ugocsa nemesei mindig a királyi Magyarország ellenzékét alkották. Elsőként csatlakozott a szabadságharchoz, s a „legkurucabb” vármegye lett. Annak ellenére, hogy a végletekig meg volt terhelve az exulánsok miatt, mégis foglalkoztak a fejedelmi instrukcióval. Ezt igazolja jegyzőjüknek a levél hátoldalán található feljegyzése, miszerint az 1709. augusztus 7-én, Nagyszőlős mezővárosban tartott közgyűlésen az illető levelet kihirdették. A szabadságharc hanyatló hadi és politikai szakaszában az exulánsokat befogadó Ugocsa vármegyéhez írt kvázi parancslevél, mind írója és címzettje, mind a benne foglaltak alapján a korszak fontos forrása. A hadműveletek és egyéb viszontagságok miatt hontalanná vált tömeg mozgatásával, eltartásával kapcsolatos szervezeti formákról és módszerekről szolgáltat érdemi információkat. Az irat bepillantást enged a szabadságharc végső periódusába érő fejedelmi állam működési mechanizmusába. A Rákóczi-szabadságharc levéltára, különösen a fejedelmi kancellária levéltára hiányosan áll a rendelkezésünkre, Ugocsa vármegye anyaga szintén töredékesen maradt meg, ami elvileg ma Beregszászon hozzáférhető. A II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem saját kezű aláírásával ellátott levél a keletkezési körülményeire tekintettel eredetileg köziratnak minősülő, hiánypótló forrás, a magyar politika-, gazdaság- és hadtörténet kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan levéltári forrása. |
|
|
|
|
|
