| MEGNEVEZÉS: |
Petőfi Sándor (1822-1849) összes költeményei 1842-1846., I. kötet., 2. kiadás. |
| KOR: |
1848 |
KELETKEZÉS HELYE: |
Pest |
| ANYAG: |
papír, vászon |
| TECHNIKA: |
aranyozott, nyomtatott |
| MÉRET: |
magasság: 16.00 cm; szélesség: 12.00 cm; vastagság: 2.00 cm;
egyéb méret(ek): 1. köt. 1842-1844. [6],390, [4]p. : ill. 1 t.fol. |
| LEÍRÁS: |
Pest, Emich Gusztáv, 1848. (4)+390+(4)p. : ill. 1t.fol. A metszet Barabás mellképe a költőről. Az első levélen ajánló sorokkal: "Pákh Albertnek őszinte barátja Petőfi Sándor". Pákh Albert Rozsnyó, 1823. - Pest, 1867.) Tanult bányászatot, mezőgazdaságot, bölcseletet és teológiát, majd Debrecenben jogot hallgatott. 1845-ben a Pesti Hírlap munkatársa lett. Tagja volt a Tízek Társaságának, valamint a pesti nemzeti kaszinó könyvtárosaként is tevékenykedett. A szabadságharc után több folyóirat (Szépirodalmi Lapok, Vasárnapi Ujság) szerkesztője volt. Érdemeiért az MTA és a Kisfaludy Társaság is tagjai közé választotta. Petőfi és Pákh Petőfi 1839. szeptember 6-án Sopronban találkozott először, és életre szóló barátságot kötött. Kétségtelen, hogy Pákhnak köze volt hozzá, hogy Petőfi felhagyott színészi terveivel. Ekkoriban Pákh már Kaján Ábel álnéven humoros, szatirikus írásokat jelentetett meg. Ezek egyikének (Csont, a kóbor színész) főhőse Petőfi volt, aki emiatt először megsértődött. Válaszul írt versében "veszett ebnek" nevezi Pákhot, ám azt is megjegyzi, hogy "ábrándim ködét elzavarád". 1846 őszétől 1847 júliusáig Petőfi és Pákh együtt bérelt lakást a Hatvani utcában. A költő halála után Pákh tevékenyen hozzájárult a Petőfi-kép alakításához, valamint az életrajz vitás kérdéseinek tisztázásához. A Vasárnapi Ujságban vitát indított, leveleket és cikkeket kért be, melyek Petőfi születésére és halálára vonatkoztak. Ennek köszönhetően állapították meg a születés helyeként Kiskőröst, valamint Pákh kiderítette, hogy hitelt érdemlően senki sem látta 1849. július 31. után a költőt: "a közzétett 40 levél tartalma napnál világosabbá teszi Petőfi elhunytát".
A kötet 1847. március 15-én jelent meg az Összes Költemények első kiadása. Petőfi nagy vállalkozása volt ez a kötet. Már a címadás is nagyra tör, tekintve, hogy ilyen fajta összegzése nem volt eddig élő, pláne ilyen fiatal költőnek. Fogadtatása mind belföldön, mind pedig külföldön pozitív volt. Emich Gusztáv szerződést kötött Petőfivel, aki összes költeményeit örök áron, 1500 pengő forintért adta el neki (ennek szövege teljes egészében fennmaradt). Emich az Életképek 1848. február 6-i számában jelenti: "Megjelentek Petőfi összes versei Emich Gusztávnál második igen csinos kétkötetes kiadásban. Áruk: 3 frt." Erről a kiadásról így ír Sennowitz Adolf, Emich életrajzírója: "E kiadásból két különböző lenyomatot ismerünk, s elég sajátságos, hogy mindketteje "második kiadás"-nak van jelezve, holott bevett kiadói szokás szerint a két lenyomat utóbbikát, mely nyilván csak az előbbinek példányai elkeltével eszközöltetett, harmadik kiadásnak nevezhette volna Emich, a kit ebben a költőveli szerződés semmi tekintetben nem feszélyezett vala. Felemlítjük még, hogy a két lenyomat közül az elsőbbik betűiben és szedésében tökéletesen megegyezik az 1846. évi egykötetes első kiadással, miglen a másiké, melynek betűje már nem ugyanaz, a technikai elrendezésben könnyen felismerhető eltéréseket mutat, máskülönben is kevesebb gonddal van összeállítva. Maga Emich e második kiadást népszerű kiadásnak nevezi a "Pesti-Hirlap"-ban 1848. évi márczius 18-diki számában közzétett hirdetésében. Ára a két kötetnek csinos borítékban 3 frt e. p. (ezüst pénzben). Ez is, mint az első egykötetes kiadás, Beimel József sajtói alól került ki. A kritikai kiadás a két változat mellett egy harmadikat is azonosít, és részletesen leírja az eltéréseket. A különbségek egyik oka, hogy az első kiadást Petőfi még személyesen felügyelte, ahogyan Kovács Pálnak 1847. február 18-án levélben is megírta: "Győrbe azért nem mehettem, mert minden istenadta nap kétszer kell a nyomdába zarándokolnom. Annyi bajom van, mint az istennyila avval a menykő nagy kötettel!" A későbbi kiadásoknál valószínűleg már nem volt jelen Petőfi. Összehasonlítva a különböző levonatokat megállapítható, hogy ez a példány a második kiadás második variánsa, feltehetőleg 1848 tavaszán, közvetlenül március 15. után látott napvilágot. Szüry: 3623. |
| JELZÉS: |
|
|
|
|
|
|
